Kik vagyunk?

 

Kik vagyunk?

Dr. Kalamár Hajnalka

Az ELTE Bölcsészkarán szereztem pszichológus diplomát 1982-ben. Néhány év múlva „summa cum laude” doktoráltam, aztán klinikusként szakvizsgáztam. Valójában azonban nem a betegség, hanem az egészség érdekelt. Nem az, miért betegszenek meg az emberek, hanem az, hogyan, miként maradhatnának egészségesek, és ha mégis van valami baj, hogyan gyógyulhatnának meg mielőbb? Így aztán az egészségpszichológia felé orientálódtam.
Nagy szerencsémre az elmúlt 20 évben ezen a szakterületen hatalmas fejlődés ment végbe, és el tudjuk mondani, hogy aki kiegyensúlyozott lelki életre, békére vágyik, annak meg is van rá a lehetősége.

A sajtó depresszióról, betegségekről, stresszről, nyomásról, kiégésről, magányról cikkezik. Nem akarok struccpolitikát folytatni, semmiképpen sem tagadnám ezek jelentőségét. Mindössze azt kívánom hangsúlyozni, hogy ezek a problémák megoldhatók, és az élet szólhat örömről, boldogságról, nyugalomról, kiegyensúlyozott párkapcsolatról…van más élet. Nem kötelező a problémát választani.
Meggyőződésem, hogy mindenki élete összegubancolódik néha. És a pszichológus nem tesz mást, mint segít kigubancolni. Mindenkinek van megfelelő életereje, én ennek az erőnek az (újra) aktiválásában szeretnék segíteni.
Én nem gondolom, hogy egyedül gyógyítok. Minden kapcsolat egy újabb kihívás, ahol a szakmai tapasztalatom mozgósítása mellett, közvetítő igyekszem lenni a gyógyításban. Hiszem, hogy a hozzám fordulók gyógyulása Istennek köszönhető. Én csupán örömmel figyelem a folyamatot, amely a jelenlétemben és a szemem láttára zajlik. Ha ez számodra elfogadható, nem látom akadályát az együttműködésünkben, írj egy e-mailt vagy hívj telefonon, hogy egyeztessünk időpontot.
Sok éven keresztül csak személyes terápiát vezettem, és megvallom, volt idő, amikor el sem tudtam volna képzelni, hogy pszichológus és kliense ne egy térben legyenek. Aztán a szükség mindinkább megváltoztatta a véleményemet. Néhány kliensem külföldre ment dolgozni, és a személyes konzultációk már nem voltak megoldhatók. A Skype volt a megoldás, és ma már látom, hogy nem a kicsi szoba vagy a dívány a kizárólagos megoldás, hiszen egy web kamera és egy számítógép segítségével ugyanígy együtt lehetünk.

 

Kabarcz Zoltán

Én nem létezem egyedül. Ketten vagyok.
Hajdanán pszichopedagógiát, szociológiát, újságírást tanultam a megfelelő fórumokon, aztán ráébredtem, hogy azok között a lehetőségek között, amik adottak, nem akarok sem pszichopedagógus, sem szociológus, sem újságíró lenni.

Így aztán befejeztem hivatalos tanulmányaimat, és a saját útjaimat kerestem.
Mivel a feleségem léte, a vele való kapcsolatom bő harminc éve meghatározó jelentőségű számomra, ezért a vele való közös munka, ennek a feltételeinek megteremtése lett számomra az irányadó. Mindeközben elég jó előadóvá váltam, együttműködővé, program-akkreditációkat valósítottam meg, és megtanultam odafigyelni másokra: a gondolkodásukra, és az érzelmeikre. És megtanultam hatással lenni.
Én rajongó típus vagyok. Az eufóriáig képes vagyok betöltekezni a szépséggel, a hálával, a végtelenségig el tudok érzékenyülni olyasmitől is, amitől a legtöbb ember akár meg sem hatódik. Olyan ez számomra, mint amikor fent vagy egy gyönyörű domboldalon, lágy szellő simogatja az arcodat, a szemed káprázik a napfénytől, és teleszívod a tüdődet az ózondús, bódító levegővel. Én a lelkemet szívom tele. Képes vagyok az egekben járni, a lelkem csordultig telik hálával csak attól is, ha a feleségem frenetikus formáit figyelem.
Nem mindenki ilyen.  Korántsem. Van, aki jobban szeret hideg fejjel gondolkodni, nem baj. Csak az nem mindegy, mi annak a gondolatnak a tartalma, és a hőfoka. Nem mindegy, mennyire hiszel a megvalósítás lehetőségeiben, a céljaid megvalósításának lehetőségeiben.
Az életed múlik rajta.

Dorogi-Kabarcz Rebeka

Azon ritka felnőttek közé sorolom magam, akiknek megadatott a tökéletes család. Boldog gyermekkor, bátor és kiteljesedett szülők, három fantasztikus egyéniségű testvér és rengeteg szeretet vett körbe az elmúlt három évtizedben. A szüleim abban a tudatban neveltek fel, hogy bármire képes vagyok, bármilyen célt megvalósíthatok, amit csak kitűzök magam elé. Nem ismertem lehetetlent, és ez a magabiztosság adott erőt ahhoz, hogy az élet adta legsavanyúbb citromjaiból is megpróbáljak limonádét készíteni. A nevelés nem minden, de majdnem. A családom által adott értékrendnek és hitvallásnak köszönhetően vagyok képes arra, hogy a legborúsabb napokon is úgy ébredjek fel: “Gyerünk tovább!”

Kommunikáció és médiatudomány szakon végeztem a Kodolányi János főiskolán. Az ott tanultakat és pszichológus-szociológus szülők által megszerzett tudást felhasználtam már az újságírás, social media management és filmgyártás területein, de a folyamatos kihívás keresés sosem hagyott nyugodni. Tudom, hogy a legtöbb gyerek közel sem olyan szerencsés, mint amilyen én voltam, így a megszerzett tapasztalatokat és pozitív hajtóerőt kívánom átadni a friss generációnak, melyben sokban segít a tény, hogy immáron én is szülő vagyok.
A jelenlegi legfontosabb célom az, hogy  A Szülők Akadémiája program keretein belül, gyerekek, szülők, edzők és pedagógusok ezreihez juttathassuk el azt az üzenetet, ami az én életemet is újra meg újra fókuszba tereli: Képes vagy rá!
Zs. Nagy Izabella

Amikor diák voltam, nem volt egyetlen felnőtt sem a közelemben, aki észrevette volna a szükségleteimet, a tehetségemet, az álmaimat. Nagy kerülőutak során megtaláltam azt, ami tűzzel tölt be, és amiért érdemes harcolnom: a jövő generációjáért. A Fiatalok az Élet Küszöbén (F.É.K.) önismereti, kapcsolati és prevenciós programot tanítom nyolc éve különböző általános-, középiskolás és egyetemi csoportokban, a drámapedagógia játékon alapuló eszközeivel. A Kodolányi János Főiskolán szereztem diplomát angol irodalom- és nyelvtanár, valamint kommunikáció szakon, majd pár év múlva elvégeztem egy mentálhigiénés prevenció specialista képzést, idén pedig a Károli Egyetemen végzek drámapedagógia szakon. Szeretem a fiatalokat, három tinédzser anyukájaként benne vagyok azokban a küzdelmekben, melyekkel a diákoknak meg kell harcolni nap mint nap: szükséglet az elfogadásra, szeretetre és arra, hogy képesek legyenek küzdeni a kitűzött célokért. Szeretnék az a felnőtt lenni, akire számíthatnak, amikor szükségük van rá.