Only a few

2017. 10. 30.

  • Only a few! – Az amerikai tengerészgyalogosok toborzásakor rendszerint elhangzik ez a mondat. (Legalábbis én ezt hallottam valakitől.) –  Csak néhány fickóra van szükségünk közületek!

Ott áll egy csapat kölyök, riadtan néz ki a fejéből, és egy kigyúrt, vélhetően kopasz keménylegény ordítja: Nincs mindenkire szükségünk. Lehet, hogy te vagy az, aki közénk fog tartozni, de lehet, hogy nem. Ha jössz, megtanulsz mindent, ami a győzelemhez, a túléléshez, a küzdelemhez kell, ha nem, nekünk nem kellesz.

A toborzók nem állnak le rimánkodni a fiúknak, nem könyörögnek, hogy őket válassza valaki. Ha valakiben van elég kurázsi, megy, ha nincs, nem megy. Only a few!

Sokáig ilyenformán gondoltam a versenysportra is. Mindenki ábrándozik arról, hogy bajnok legyen, mindenki vagy csaknem mindenki szeretne győzni, de csak kevesen hajlandók rá, hogy felkészüljenek a nyerésre.

Ma már nem csak a versenysporttal kapcsolatban gondolkodom ilyetén formán. Szerintem az élet összes területére igaz ez. Legutóbb a zongoratanítással kapcsolatosan olvastam hasonló és határozott álláspontot.

Néhány napja edzők egy csoportjával volt szerencsém együtt dolgozni. Voltunk összesen vagy százan. Még kicsivel többen is. A célok, a célkitűzések jelentőségéről volt szó.

Imádok edzőkkel dolgozni. Motivált emberek, mindenki akar valamit, keveset panaszkodnak, inkább dicsekedni szeretnek. (Ennél talán csak horgászokkal lenne jobb.)

Néhány tekintetben láttam lobogni a lángot, néhányan kételkedtek, a többség feszülten figyelt. (Elég jó előadásokat szoktam tartani – azt hiszem – általában nem arról beszélek, ami csak engem érdekel, hanem észreveszem, mi foglalkoztatja a hallgatóságot, és azokra a kérdésekre helyezem a fókuszt.) Szinte mindenki lelkesedett valamilyen szinten. Aztán feltettem egy kérdést, amit talán nem kellett volna feltennem.

 

  • Gondoljon mindenki a saját munkájára, a saját versenyzőire! Mi a célja ezzel?

 

Láttam kihunyni a fényeket. Na, nem az összeset azért, de sokat. Szinte hallottam, ahogy kattognak a kereket a fejekben. Hallottam a kifogásokat, a magyarázatokat, hogy miért nem. Láttam, amit láttam. Pedig pontosan tudom, hogy minden cél elérhető, megvalósítható, ha végigmegyünk az oda vezető úton. És minden célhoz vezet út. De csak kevesen lépnek rá.

Only a few.

Azért hiszek a mentális munka nagy lehetőségében, mert ha kevesen is, de mindig vannak jelentkezők. Ezért hiszem, hogy a magyar sport hatalmas tartalékai hasznosulni fognak a jövőben, mert hiszem, hogy vannak vállalkozók, akik nem riadnak vissza az ismeretlentől sem. Ugyanúgy, ahogy a tengerészgyalogság sem szűnik meg jelentkezők hiánya miatt.

Ettől az igazság, még igazság: Only a few!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.