Kudarckerülő vagy sikerorientált?

Debrecenben sportolók, szülők és edzők jöttek össze, így lehetőségünk volt egy komplex programot tartani. Komplexnek tekinthető a résztvevők összetételét tekintve, ám a rendelkezésre álló időkeret meglehetősen szűkre szabta a lehetőségeinket.

Amíg egy rövid áttekintést nyújtottam a szülők és edzők egy csoportja számára, addig Hajnalka és Luca a gyerekekkel foglalkozott, és játékos formában felmérték azt is, hogy ki milyen stratégiát használ, hogy kudarckerülő-e inkább, avagy sikerorientált.

Mivel a szülők érthető módon érdeklődtek az eredmények iránt, ezért (számukra is) összefoglalnám valamennyire a tanulságokat.

A gyakorlat nagyon egyszerű: a gyerekek célba dobnak darts nyilakkal, ahol a a cél természetesen az, hogy nyerni kell. Az nyer, aki több pontot gyűjt három sorozat alatt. A játékhoz hozzátartozik még egy feltétel, hogy minden sorozat előtt meg kell tippelni előre az eredményt. Ezt rögzítjük, és az eredményekből következtetni lehet arra, hogy a játék során ki milyen stratégiát használt. Nem vonnék le túlságosan határozott következtetést, nem mondanám a gyerekre magára, hogy ő sikerorientált, míg ő pedig kudarckerülő. Semmiképpen. Annyit mondunk mindössze, hogy az illető viselkedése a játék során inkább kudarckerülő volt vagy inkább sikerorientált. Természetesen ezen belül is vannak fokozatok.

Kudarckerülő: Sokan rettegnek ettől a minősítéstől, vannak, akik tagadják, mások pedig nem foglalkoznak vele. A kudarckerülő stratégia nem egy stigma. Ha arra használjuk, hogy megbélyegezzük vele a sportolót, vagy kétségbe vonjuk tehetségét, jövőben lehetőségeit, az nem használ senkinek. Éppen azért írom ezeket a sorokat, hogy az érdeklődő szülők számára iránymutatást jelentsen.

Miért érdemes mégis tisztában lenni azzal, hogy egy sportoló melyik stratégiát preferálja inkább? Azért, mert különböző, egymástól nagyon eltérő bánásmódot igényelnek. Ha egy kudarckerülő gyerekkel úgy bánunk, mintha sikerorientált lenne, az árt, akárcsak fordítva.

Mi a különbség?

A sikerorientált sportoló nem fél a kihívásoktól, sőt az, hogy nagy kihívásnak is megfeleljen, komoly motivációs tényező lehet a számára. Te lehetnél a gólkirály, biztatjuk, és mesterhármast rúg a hétvégén. A kudarckerülő inkább megretten a nagy feladattól, esetleg begörcsöl, vagy kifejezetten alacsonyabb fordulatra kapcsol. Akár még meg is betegszik. Nála lépésenként érdemes haladni. Ma dekáztál harmincötöt. Nagyszerű. Holnap menni fog a harminchat. Kis lépésenként haladunk. Így jutunk el a százig. a sikerorientáltnak azt mondom: gyere vissza, ha megvan a száz, és ő addig nem nyugszik, amíg nem sikerül.

Hosszan lehetne sorolni a példákat, de úgy gondolom, hogy az edzők is, a szülők is tisztában vannak azzal, hogy az adott sportoló melyik stratégiát használja inkább. Arra biztatnám az olvasót, gondolja végig, és tippelje meg a korábbi tapasztalatai alapján, vagy figyelje néhány napig a viselkedését, a biztatásra, tervezésre adott reakciókat.

Ne tévesszük össze, nem az a sikerorientált, aki mindig nagyokat mond. Kudarckerülő stratégia az is, ha valaki túl magasra teszi a lécet, aztán ha nem sikerül (és általában nem tapasztalható nagy küzdelem a siker érdekében), akkor megvonja a vállát. Nem szégyen, ha ekkora célt nem sikerült elsőre elérnie.

Amit még érdemes megfontolni: Olimpiai bajnokok között is ugyanúgy találunk sikerorientált, mint kudarckerülő sportolókat. Nem ezen múlik. A sport valami csoda, ahol a győzelem egyaránt elérhető mindenki számára, ha megteszi azt, ami a győzelemhez szükséges. A kérdés, megteszi-e? A cselekvés az övé, a szülők szerepe a támogatás. A megfelelő támogatás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.